1036 Budapest, Mókus u. 22.

visaMasterCardKártyaÚj Magyarország

Vendégeink:

Testament
édes
kemény
és bársonyos vagyok
- csak tapogató
világtalan
de érzem a fák gyűrött derekán
egész törött
és büszke életem!
Viaskodjatok velem
Szép Ördögök
Lányok
Dalok
Borok
És minden eddig fel nem sorolt Istenek!
Cecei Horváth Tibor verse

Élni tudni kell…

Néhány gondolat Cecei Horváth Tibor életéről - halálakor

Sokak vágyait fogalmazza meg a címadó (köz?)mondás, amelynek igazságát Tibor barátom egész életével bizonyítani tudta. Minden nap, minden órában és minden percben az élményt, a tartalmat és az örömet találta meg – mivel állandóan ezt kereste. Nyilvánvalóan Neki is pontosan annyi gondja és útját keresztező akadálya volt, mint oly sokunknak – csak Ö azonnal a megoldásokat kereste és rendre meg is találta.

Tibor nagyon fiatalon elkötelezte magát fő szenvedélyének – a gasztronómiának, melyhez élete végéig hű maradt. Korai tanuló éveiben már kiemelkedett az átlagemberek közül szakmai ötleteivel, kreativitásával és azzal a kíváncsisággal, amely itthon és külföldön az örök újítások, a megújítási kezdeményezések és az úttörő vállalkozások (és „felvállalások”) felé terelte.

Korai közös emlékeimben csak azt látom, hogy mindig, mindenütt remekelt a gasztronómia hétköznapjaiban is – otthoni ebédfőzése éppúgy emlékezetes volt, mint a már vendéglő tulajdonosként produkált lakomái. A 70-es évek végén rövid ideig bérelte az Olimpia Szálló (Normafa) büféjét, mellyel addig a szakma későbbi „nagyjai” sorra becsődöltek. Másfél hónap után már híre ment a városban, hogy mennyire érdemes kirándulni a Normafához akár még nyáron-ősszel is (amikor nincs hó), mert a séta és sport után az ínyes élmény fenomenális az Olimpia büfében.
Egy Budapesten forgató francia filmes társaság is tudomást szerzett akkor a helyről és a „reneszánsz pasiról”, és gasztronómiai kíváncsisággal tért be a büfébe. Tibi egy 2-lapos rezsón olyan négy fogásos vacsorát készített a kritikus vendégeknek, hogy azok a forgatás további 2 hetében szinte minden nap felzarándokoltak a hegyre - az ínyes lakoma és a szíves vendéglátás kedvéért.

A folytatás a Kis Rabló Étteremben már sokkal nagyobb szabású volt. Itt alapítottuk meg ketten a Pest-Budai Ínyeskör Asztaltársaságot 1980. december 7-én, amely ez időben még világraszóló érdekesség volt a fővárosban és összegyűjtötte a tényleg különleges gasztronómiai élményre vágyókat. Nem az újgazdagok sikkes helyeként működött, hanem a havi találkozókon rendre eljöttek akkori vállalatvezetők éppúgy, mint neves színészek, írók, rendezők, a Vendéglátóipari múzeum igazgatója és vendéglátó vállalatok vezetői, egyetemi tanárok, híres sztár TV szerkesztők, a kormány protokollfőnöke, utazási irodák igazgatói - és mi, a többi ínyencek, szakmán kívül (de az élvezeteken belül) állók. A közös mindenkor a különleges irodalmi élmény és a jeles napokhoz (disznótor, Húsvét, Szilveszter, vadászidény, szüret stb.) kapcsolódó alkalmi lakoma volt.

Cecei Horváth Tibor az Ínyeskör szellemében építette fel a Kéhli (átvételekor még Híd nevű) vendéglő stratégiáját és egész működését is. Igazi vendéglátóként minden nap gondoskodott a legjobb alapanyagok beszerzéséről, a menük és ételsorok összeállításáról - végig hű társával, Gaál B. Eduárd főszakáccsal. Naponta igazgatta a felszolgálást és nagyon gondos volt a vendégek fogadásában és a jó hangulat kialakításában, fenntartásában is. A hagyományos zenét szolgáltató válogatott 2-3 fős zenekart kiegészítve, Laci (Dzson) öccse segítségével sokszor együtt mulatott-énekelt a zenészekkel és a vendégekkel, amivel a vendéglői kiszolgálást szinte családi ünneppé emelte.

Tibi sikerének legfőbb tanúsítványát a legendás vendégek százai jelentették, akik akár csak az elmúlt 20 évben élvezhették az Ő vendégszeretetét és gondoskodását. Világhírességek fordultak meg a Kéhliben az USA elnökétől európai élvonalbeli politikusokon, diplomatákon át világhírű filmszínészekig, és más művészeti ágak reprezentánsaiig. A világhíres TV-sztár szakácsok és a legjobb vendéglők tulajdonosai nem csak érdekességként könyvelték el Tibor és csapata teljesítményét, hanem igazi gasztronómiai élményként értékelték. A névsor külön cikket töltene meg, ezért most csak egyik nagy tiszteletnek örvendő magyar írónk emlékeit idézzük fel. Karinthy Márton egy ínyes vacsora kedvéért tért be a Kéhli vendéglőbe és Tiborral való első találkozásáról - többek között - az alábbiakat írta:

„…Ekkor lépett a helységbe egy hatalmas, vadászkalapos kicsattanó kedélyű ember, és jobbra-balra köszöngetve egyenesen a sarokban eddig némán meghúzódó zenekarhoz lépett. Egy bátor vendég, gondoltam, aki mulatni akar. A zenészek életre keltek, felséges muzsika járta át a Helyet. A nagy ember énekelni kezdett. De nem ám csak úgy immel- ámmal. Fájdalom és féktelen életvágy áradt a hangjából, ahogyan nyomatékkal kirakta a taktust. Mintha csak maga Krúdy küldte volna, gondoltam, hogy még emlékezetesebbé tegye a látogatásunkat. Aztán, míg főfogásunkra várunk, a nagy ember az asztalunkhoz lépett. Ő az apa, a családfő Cecei-Horváth Tibor. Az étlapon még az ő neve áll, bár sok éve már a fia, Cecei-Horváth Gergely vette át a napi teendőket. Szinte mindennap bejár, de már csak mint „törzsvendég”, vagy mint „régi idők nagy tanúja”, vagy „a hely ősi szelleme”, vagy minek is nevezzem. Megjelenésének minden tekintetben súlya van. Arca jókedélyt és az élet élvezni tudásának mártíriumát hordozza. Nemcsak vendéglős és nótaénekes, de költő is, a szó professzionális értelmében, hiszen szépkötésű, nemesen karcsú verseskönyvét nyújtja át.”

Cecei Horváth Tibor világképéhez, érzelmeihez és emberekhez fűződő kapcsolatához szorosan hozzá tartozott költőisége is. A gasztronómiai remekeit művészi ihlettel álmodta, és gazdag érzelmekkel valósította meg. Igazi érzéseit azonban tinédzser korától kezdődően versekbe foglalta. Néhány verseskötete és több antológiában való szereplése a bizonyíték életének ezen intimebb, de nagyon gazdag részéről. A versek lényege az örök szerelem, az élet és a szépség szeretete, mely Tibor csapongó világában a lányokból mellette nővé érő társak rajongó imádatát jelentette. Talán a példaként tisztelt Krúdy nyomán akart elindulni hajdanán, de a múló szerelmek biztonságot sohasem adó kapcsolatáig jutott ebbéli rajongásaival….

Az örök szerelem azonban, melyhez igazi lojalitással és végtelen kitartással ragaszkodott – a gasztronómia volt. Ezt bizonyítja Tibi utolsó beírása a Kéhli vendéglő weboldalán:

„Kedves Vendégeink! Tisztelt Krúdy rajongók!
Varázslatos jubileumi ünnepekhez érkezett el 2011-ben, az óbudai Kéhli Vendéglő, Krúdy Gyula Úr utolsó törzsvendéglője.
Ez évben lesz 100 éve, hogy „Szindbád a hajós” ifjúsága és szomorúsága nyomtatásban megjelent. Negyven éve készült el, Huszárik Zoltán „Szindbád”filmje, mely Latinovics Zoltán alakításában nézőit a mai napig elvarázsolja, álmodozóan mesés hangulataival. Jó szerencsénk éppen harminc évvel ezelőtt kormányozott ide, vendéglősnek testvéröcsémmel, az akkor Híd Vendéglőként működő Kéhlibe. Húsz esztendeje már annak a kedves estének, amikor az író leánya az „Apám Szindbád” szerzője Krúdy Zsuzsa, férjével, és a Tabán festőjéve,l Zórád Ernővel meglátogatta az előző évben, újjáalakítva megnyitott, és a Kéhli nevet újra viselő vendéglőnket. Krúdy Gyula 113. születésnapjának tiszteletére tartotta „Szindbád Ínyeskörünk”a találkozót, a Kör gasztronómiát kedvelő tagjaival, akik Szántó András barátommal akkor már hosszú évek óta hívei voltak a „Gyomor öremei”-nek.

Kedves Vendégeink!
Boldogsággal, és örömmel tölt el a tudat, hogy vendéglősi pályafutásomat ebben a kedves házban sikerre vihettem, és a nagynevű elődök után, a nagyvilágból hozzánk érkező sok- sok vendéget családommal és munkatársaimmal elláthattam finom ételekkel, italokkal, muzsikával, és azzal a szerető vendéglátással, amelyet szüleimtől, a régi jó vendéglősöktől, és Krúdy Gyula úrtól eltanultam.

Tisztelettel várja látogatásukat:
Cecei-Horváth Tibor
Vendéglős”

Az Első Pest-Budai Ínyeskör Asztaltársaság (mely később változott Szindbád Ínyeskörré) 30 éves évfordulóját is a fenti alkalommal ünnepeltük és Tibivel ekkor még a hagyományok felélesztését, a „gasztronómusok” rendszeres 2 havi találkozóját tervezgettük, elsőként ez év szeptemberét jelölve meg időpontnak. Nyárutótól azonban már alig láttuk, soha el nem hitt és komolyan sem vett betegsége kezelései miatt alig mutatkozott már társaságban.

Ahogy Krúdy Gyula halálával egy romantikus korszak lezárult Pest-Buda életében és az irodalomban, úgy zárult le Tibi halálával is a „reneszánsz ember”, a romantikus gasztronómia egy jelentős korszaka - Szindbád partot ért.

Cecei Horváth Tibor élt 300 évet, amit jelentős, 66 éves földi pályafutásába igyekezett beleszorítani… Búcsúzzunk Tőle egyik versével, melyben talán megérezte, hogy nincs öröklét, csak örök, kedves emlék:

Isten veled Szindbád!

Tisztelettel és szeretettel:
Szántó András
gasztronómus
Budapest, 2011. november

Karcos